Az utazasunk egyik legjobban vart programja szamomra a Semenggoh Vadrezervatum meglatogatasa volt, ahol orangutanokat lehet latni. Ugy terveztuk, hogy ide a Bakobol visszateresunk masnapjan megyunk majd. A kocsikolcsonzos ebbe a tervezetbe igencsak beleszolt azzal, hogy nem sikerult a megbeszelt idore leszallitania a Perodua Viva jarmuvunket, igy az orangutanok meglatogatasat vegul egy nappal kesobbre halasztottuk.
Korai kelessel (reggel hn 7) inditjuk a napot, mert 8 korul legkesobb indulnunk kell ahhoz, hogy odaerjunk az aznapi elso etetesre. Naponta ket idopont van amugy, egy reggeli es egy delutani, ezekre lehet elmenni, ekkor van a legnyagyobb esely arra, hogy lassunk emberszabasuakat.
A szokasos reggeli (piritos+vaj+fokhagyma/jam, izles es igeny szerint) utan gyorsan osszekapjuk magunkat es mar szaguldunk is kifele Kuching belvarosabol. A forgalom viszonylag turheto, folyamatosan koncentralnom kell a baloldali kozlekedes miatt (a gugli ezt nem veszi figyelembe az utvonaltervezesnel), hogy megfeleloen navigaljam magunkat a celunk fele. Kb pontosan fel orat kocsikazunk, mire odaerunk a kozponthoz. Iszonyu menonek szamitunk, mindenki szokasos hatalmas turistabusszal/mikrobusszal erkezik, mi meg begordulunk a penztarhoz a sajat kis jarganyunkkal. A jegyvaltas utan beautozunk a park kozvetlen bejarataig, ahonnan mar gyalog folytatjuk utunkat.
En mar teljesen be vagyok porogve felkeles ota, hogy ma vegre talan lathatok orangutant. Mikor az utat fundaltuk ki, meg szoba jott Indonezia es azon belul Bukit Lawang, ahol meg a termeszetes elohelyukon lehet oket latni. Viszont akarhogy is sakkoztunk a latnivalokkal, idovel es koltsegekkel, ez a resz sajnos nem fert mar bele az utazasunkba, igy ugy dontottunk, hogy megprobaljuk itt Borneon oket meglesni, hatha sikerul.
A parkba belepve mindenfele figyelmezteto tabla ki van helyezve, ugymint pl ne vakuzz, ha fotozol, mert megijednek tole az allatok. Ne hangoskodj, ne legyen nalad pl esernyo, amivel felelmet kelthetsz bennuk. Az etetes elott meg volt egy rovid briefing is, ahol elmondtak szoban is a legfontosabb tudnivalokat, hatha valakinek nem verte ki a szemet az informacios tabla.
Ez eligazitas utan elindulunk az erdobe, kb 2 perces setatavolsagra van az etetes helyszine, ami egy szinpad. Ugyan ezt tudtam, hogy ez ilyen, de ahogy mi es a sok szervezett turista elhelyezkedunk a szinpaddal szembeni tribunon, valahogy elkezd olyan erzesem lenni, mintha cirkuszban lennenk.
Varunk, csak varunk, hogy hatha valamelyik fan vegre elotunik egy barna folt, akit erdekel a gondozoja kezeben tartott ananasz, de hiaba a varakozas. Kis walkie-talkien neha kokettal egy masikkal es infokat kozol arrol, hogy epp melyik orangutan merre van. Ez minket nem nagyon vigasztal, hogy jatszanak itt-ott, meg hogy ha nem latunk most egyet sem, a delutani etetesre ervenyes lesz a jegy, mert igazabol most szeretnenk latni oket. Ekozben persze a sok kinai, hiaba szoltak, hogy ne hangoskodjunk, csak trecselnek, nyilvan hangosan, hatha ez szimpatikus Ritchie-nek, a vezerhimnek, azaz a bossnak es megjelenik vegul az elelemert. Szo szot kovet az eterben, megtudjuk, hogy ket orangutan nem messze jatszik a helyszintol, de nem akarnak idejonni hozzank, mert elegge benne vannak a bandazasban. Lelki szemeim elott mar latom, hogy ebbol delutani randi lesz, de aztan szol a gondozo, hogy akkor menjunk mi oda, ahol ok vannak. Oke, szupcsi, ez meg igy sokkal jobb is. Elore vagtatok, kikerulven a sok buta csikszemut, akik hordaba verodve lezengenek, mintha egy iskolai kirandulason lennenek. Ugy vagyok vele, nem akarom, hogy ezek erjenek oda hamarabb, aztan eluzzek nekem a majmikat. Sikerul az elre tornom, szaladok a vezer utan. Beerunk ujra a suru erdobe, ahol is egyszercsak feltunik a lombozatban egy barna paca. Hat csak nem egy orangutan?! De! Mindjart ketto is, volt szerencsenk oket kozelebbrol is megnezni, ugyanis kegyeskedtek lejonni a gyumolcsert es a tapszeres tejukert. Tok edesek voltak, elvettek gyorsan a kajat/piat, aztan mar lengedeztek is fel a fara. Miutan bekajaltak, nekialltak feszket epiteni, ahol etetes utan szoktak pihenni. Mint megtudtuk, a napjuk kb ebbol all: reggeli, feszekepites csillezesre, ebed, ujra feszekepites, jatek/kaja, majd esti feszek epites, ejszakai alvashoz. Mindig uj feszket epitenek, minden piheneshez.
Hatalmas szerencsenk volt vegulis (ezt amugy tobbszor is elmondta az ember, hogy ez szukseges ahhoz, hogy lassuk az orangutanokat), hogy elojottek, raadasul nem valami hulye cirkuszi porondon, hanem az erdoben, ahol tenyleg laknak.
Miutan vege lett az etetes idonek, megnezzuk meg a krokogyilusokat is, szerencsetlenek egy kis ketrecbe vannak bezarva, ott meresztik a banatosan felelmetes szemuket a latogatokra.
Mi vagyunk az utolsok, akik kisetalnak a parkbol a delelotti etetesrol. Ez annak is koszonheto, hogy a latogatokozpontban levo orangunatokrol szolo kiallitast alaposan atbongesszuk, elolvasunk minden fontos tudnivalot es jokat rohogunk a vendegkonybe beirt tanacsokon (miert nem lehet az orangutant olelgetni vagy kozos foto kesziteni vele?!).
Visszafele a varosba egy ropke seta mellett dontunk, megnezzuk a haborus emlekmu szobrot, majd elmegyunk a nagy mecsetbe, ami E szomorusagara eppen nem latogathato, tekintettel arra, hogy eppen imadsag van, ilyenkor nincs ki-be jarkalas, csak a hithu emberek tartozkodhatnak ott. Elmegyunk meg a Macska szoborhoz, setalunk a kinai negyedben, eszunk egy jo baozit, majd hazaugrunk a strandcuccokert es elmegyunk az egyik kozeloi strandra, a Damai beachre. Ide Ponak sikerult beszoknie, nekunk ez kokemeny 3 ringitunkbe kerult/fo, de megeri. Az arban meg egy fel liteser asvanyviz is benne foglaltatik, szupersag. Á+Zs furdik, E napozik en meg pihengelek es nezem a palmafakat az egyik kis pihenohelyrol es bamulom a tajat. Kellemes par oracskat toltunk itt, majd elindulunk haza, mert este 7-re jonnek a kocsiert. Zsnek van egy rossz eloerzete, miszerint kesni fognak, ami kesobb ez be is igazolodik. Masfel orat vartunk a kolcsonzosre minimum, ketszer fel is hivtuk, hogy hol vannak, persze addig ucsorogtunk a kozos helysegben es igyekeztunk nem idegeskedni, hogy ez most igazabol a hasznos es draga idonkbol telik el…
Vacsorazni a folyo a Sarawak folyo tuloldalara ugrunk at, kishajoval (ahol persze atvernek minket, a helyiek csak fel, mi pedig egy ringitet fizetunk/fo a hajoutert). De odaat ott a mennyorszag, foodcourt a javabol, nem gyozunk jarni az ettermek kozott, hogy kinel, mit egyunk. Vegul mindenki talal kedvere valot, finomat ettunk ma is. Hajoval visszamegyunk a mi oldalunkra, ismet atvernek persze, de ezzel mar nem torodunk. Huzunk haza aludni, hiszen masnap koran kelunk, mert indulunk Penangra. Ami pedig mar ott tortent, azt tudjatok Zs reszletes beszamolojabol.
:-)
U.I.: A kepek lehet, hogy homalyosak, ez amiatt van, hogy csak instara tudunk kepet. feltolteni. Olyan csigalassu itt a resortban a wifi, hogy egy kep sem menne fel rendesen....no de nem is baj, majd igy lesz mit mutogatnunk az elo elmenybeszamolo alatt! :-)
Utolsó kommentek