K azt állítja hogy fáradt, mivel tegnap kissé későn feküdt le, ma pedig körbejártuk a szigetet, amiben azért akadtak mászós részek is, és egyébként sem volt túl rövid, délután pedig még teniszezett is egy keveset, legalább fél órát, szóval a dolog akár még igaz is lehet. Mindenesetre erre hivatkozva most jobbra el, engem pedig itt hagy a sz@rban az ígéretemmel, miszerint most aztán már írni fogunk, úgyhogy akkor hát lássunk pár szót arról hogy hol is vagyunk.
Perhentianon vagyunk. Ez éppen egy pár szó. Vagy legyen egy kicsit több is? Na jó, legyen. Tehát, Perhentianra elég hosszas kutatómunka, valamint némi tépelődés után esett a választásunk, mely voltaképpen abból állt, hogy én szorgalmaztam, K pedig ellenállt, merthogy azt olvasta a tripadvisoron hogy szemetes. És ezt két ember is írta, tehát akkor nyilvánvalóan az is, vagyis ide semmiképpen se jöjjünk. Jó, így én, de akkor hová is menjünk? Neki aztán mindegy, de ide ne. És már sorolja is a thai szigeteket, első helyen Koh Lipével, ami neki azóta van beragadva, hogy három éve Langkawiról nem sikerült átjutnunk oda, bármennyire is terveztük, pedig még vízumunk is volt, mert az akkor még kellett. Szóval menjünk thai szigetre inkább. Jómagam ennek kissé ellenálltam, ha már úgyis Malajziában vagyunk, minek is mennénk thai szigetre (és akkor még arról sem volt szó hogy Bangkokba fogunk érkezni), amikor itt is vannak szigetek, méghozzá alkalmasint még jobbak is mint Thaiföldön. Például Perhentian, ugyebár. Vagy Redang. Vagy Tioman. Malajzia legszebb(nek tartott) szigetei. Utóbbi kettő viszonylag hamar kiesik, mivel leginkább a tehetős szingapúri turistákra van szabva, a mi költségvetésünkbe tehát kissé nehéz lenne beleerőltetni. De hát minek is erőltetnénk, amikor itt van Perhentian is, ami viszont abszolút hátizsákos kategória. És talán nem annyira szemetes, mint ahogy azt mind a két ember írta. De ha meg esetleg véletlenül mégis, hát talán kompenzálják azok a remek víz alatti dolgok, amikről előzetesen elég sok szép képet láttunk.
Némi vacilláció (micsoda, nincs ilyen szó? akkor most már van) után tehát Perhentian lesz a nyertes, és hát, azt kell mondjam, a találat teli. Lássuk hát, miért is?
Perhentian valójában két szigetből áll, Perhentian Besar (vagyis Nagy Perhentian), illetve Perhentian Kecil (avagy Kis Perhentian). Mi mindkettőn nézegettünk szállásokat, aztán végül a nagyobbikon sikerült lőnünk egy remek kis resortot, méghozzá nem kis szerencsével, ugyanis a hely eléggé színvonalas, ennek köszönhetően pedig az ára is az, azonban egyrészt előszezon van (Malajzia keleti oldalán, ellentétben Indokínával a mi nyarunknak megfelelő évszak a főszezon), másrészt pedig akció van a bookingon, azazhogy volt, minek keretében is abszolút elérhető áron sikerült foglalnunk egy (azaz kettő) második soros Deluxe bungalót, nagyságrendileg 10 méterre a tengertől. A tenger pedig a sziget legjobbnak mondott öble, és ez sem véletlenül. Minden nap tucatszám hordják ide hajóval az idióta kínaiakat, de az öböl nem ettől lesz olyan jó, hanem attól, amiért őket is idehordják, vagyis a víz alatt tulajdonképp bármikor látható óriásteknősöktől, valamint a viszonylagosan ép koralltól, és a közöttük lakozó rengeteg különböző méretű, színű és fajtájú haltól. Amúgy ez a kínai elég hihetetlen egy fajta, mentőmellényben úszkál a tengerben, miközben sznorkelezik, de az egész hajórakomány ám, tucatnyian egymás hegyén hátán, amitől úgy néznek ki mint egy rakás hajótörött, és amikor látnak egy teknőst, szabályos üdvrivalgásban törnek ki. Valószínűleg miattuk van pl. az is kiírva, több más egyéb, kultúrember számára amúgy egyébként teljesen egyértelmű intelem mellett, hogy ha a teknős feljön a víz felszínére levegőért, ne próbáld meg visszanyomni. Hihetetlennek tűnik, de minden bizonnyal mindez azért van kiírva, mert ezt valaki megpróbálta. És ez a valaki egészen biztos hogy kínai volt.
Kissé eltértem a tárgytól, de a lényeg a lényeg, vagyis hogy gyakorlatilag szinte bármikor, ha csak bemegyünk a vízbe, pont itt előttünk, találunk legalább egy óriásteknőst, akivel kedvünkre lehet úszkálni. Ez pedig nem kis élmény, sőt, igazából hatalmas élmény egy több mint egy méteres teknőssel úszkálni, nézni fentről ahogy legeli a fenéken a növényeket, illetve várni hogy mikor jön fel levegőért, akár karnyújtásnyira tőlünk. És ilyenkor mi jól nem nyomjuk vissza a víz alá, hisz’ ki is van írva hogy ne.
A másik hasonló élményt pedig azok a cápák jelentik, akikkel kicsit arrébb, a balra található szirtfok közelében lehet hasonlóan úszkálni. De mielőtt még bárki azt hinné, hogy milyen laza srácok is vagyunk mi, csak úgy úszkálunk itt a cápákkal, hát kiábrándító leszek, ezek teljesen ártalmatlan, mármint az emberre ártalmatlan szirticápák. Vagy macskacápák. Vagy mittudoménmilyencápák, mert ez most épp nem jut szembe, de a lényeg, hogy a légynek se ártanak, talán mert a légy elég ritkán található meg ott ahol a cápa gyakran, és vice versa. A maláj nevük egyébként tükörfordításban hülyecápa, éspedig azért az, mert ennek eszébe sem jut megtámadni az embert. De hogy miért tartják kevésbé hülyének azt a fajtát, amelyiknek viszont eszébe jut, na ezt már nem tudom. Őket egy kissé azért nehézkesebb megtalálni, vagy legalábbis eddig még nem minden egyes próbálkozás alkalmával sikerült, de ez esetben is a lényeg a lényeg (mi más?), vagyis az élmény, amit az jelent, amikor szépen nyugodtan úszkálsz, nézelődsz jobbra balra, és egyszer csak hopp, feltűnik alattad egy cápa, még ha csupáncsak egy méteres is, és eszébe sem jut rád támadni, lásd fent. És ez mondjuk azért jól is van így.
Rajtuk kívül pedig halak, halak és halak, a két centistől egészen a méteresig. Ez utóbbi már akkora hogy félelmetes, bár növényevő ez is, békésen legel az aljzaton, de amikor feltűnik belőlük egy falka, kb. tíz darab egyszerre, a púpos fejükkel, meg a hatalmas szájukkal, hát nem mertem hozzájuk túl közel menni, na.
Mindezeken túl pedig maga a part is gyönyörű, hófehér homok, türkizkék és -zöld víz, és (majdnem) víz fölé hajló pálmafák. Hajolni ugyan hajolnak becsülettel, de a víz azért egy kicsit messzebb van. És nincs túl sok ember, ez itt nem a tömegturizmus. A szigeten még út sincs, nemhogy reptér, az ilyesmi, vagyis a reptér hiánya pedig általában garancia a tömegturizmus hiányára is, utazási iroda be nem vállal olyasmit, hogy reptérről buszozás kikötőbe, kikötőből speedboat szigetre, nem bizony, ez már túl macerás. És ez éppen jól is van így. Szemét egyébként valóban akad egy kevés, de leginkább azért, mert innen hajóval kell elvinni, lévén infrastruktúra, pláne ilyen jellegű, az itt semmi. Honnan is lenne mondjuk kukásautó, amikor út sincs? Van helyette kukáshajó. Meg persze mert a tahó kínaiak eldobálják. De azért közel sem zavaró mértékű, szerencsére.
A resort körül hatalmas trópusi kert, mögötte már a dzsungel, kerítés nuku, így a kertben monitorgyíkok és majmok, mégpedig a barátságos, fehér pápaszemes fajtából, állatokból tehát jól el van eresztve a hely, víz alatt és felett egyaránt. Káros állatokból viszont szerencsére kevésbé, bár szúnyog azért akad szép számmal, de nem vészes. Mint ahogy nem vészes a medúzák jelenléte sem, jóllehet K éppen az imént közölte, hogy őt bizony megcsípte egy, mégpedig pont a szájánál, de szemügyre vettem, nem hasonlít Geronazzo Máriára, és a vacsora elfogyasztásában sem okozott semminemű problémát, tehát nem lehet olyan vészes a dolog, holnapra kialussza, hacsak nem egyébként is álmodta az egészet ;o)
Utolsó kommentek