Imadunk reggel arra ebredni, hogy halljuk a tenger halk hullamzasat, a hegesztobogar reggeli zenejet es a mokusok jatekat a tetonkon. Kijovunk a teraszra, bamujuk a velunk egyutt ebredezo tengert es a sok-sok mokust, akik szaladgalnak a kertben, farol-fara, tetorol-tetore es kergetik egymast. Tiszta idilli, neha tul szep, hogy igaz legyen, de hat megis az, itt vagyunk ezen a csodaszep szigeten es igazabol mar egyaltalan nem banom, hogy engedtem a nyomasnak es nem harcoltam valamelyik thai szigetert (majd legkozelebb) .

A szalloda elhelyezkedese egyszeruen meses. Talan Langakwi (szinten egy sziget Malajziaban) volt hasonlo, ahol voltunk, ott is a szallasunk egy obolben, a tropusi erdo oleleseben volt. Ahogy Zs is irta, nincs itt egy ut sem, igy auto sincs, ami nem is hianyzik. Olyan jo nem hallani dudalast vagy motorzajt (max csak a hajoket). Csak madarcsiripeles, tengerhullamzas, hegesztobogus es a mokuskak csorgedezese van. Totalis kikapcsolodas es feltoltodes van csak.

Az elmult kozel egy hetunk szigoruan pihenessel, napozassal es sok-sok alvassal telt. Reggel altalaban fel 9-9 kozott keltunk, aztan 10-ig kenyelmesen megreggeliztunk. Ekkor mar az oblunkbe megerkezett a napsutes is, igy elkezdodhetett a naplementeig tarto napozas. A tenger simogatoan meleg, 25 fokos. Naponta kb. ketszer 1-1,5 orat voltunk benn, allandoan buvarkodtunk, neztuk a csudavilagot a tenger alatt. Annyira cukik a halak, siman kozel jonnek hozzank, nem felnek, olyan erzesunk van sokszor, mintha meg lehetne oket simogatni. A teknosokhoz pedig aztan meg kozelebb lehet uszni. Mikor feljonnek levegot venni, akar meg is lehetne simogatni a panceljukat, olyan kozel engednek magukhoz. Amikor feljonnek levegot venni, kidugjak a kis fejuket a víz felett, hallani lehet a nagy sohajt, ahogy lelegeznek egyet aztan mar buknak is vissza a víz ala es meltosagteljesen leusznak ujra a tengerfenekre nyammogni a zoldet. A capakat sajnos nem lattuk sokszor, oket eleg nehez elkapni. Azert bizunk a szerencsenkben es hatha ma meg sikerul latnunk egyet, no meg a teknosoket is.

Idokozben delutan lett, sot mit tobb, kora este. A fiuk epp az utolso tenisz meccsuket jatsszak, mi Evel mar nagyjabol osszepakoltunk es a teraszon ucsorgunk. Ma delelott meg jo idonk volt, de delutanra megerkezett a borus ido, az esovel, amit mar par napja lattunk mi is az idojaras elorejelzesekben. Igy delelott meg picit tudtunk ugy ahogy napozni, de delutan mar a bungink teraszan kavezva neztuk a szakado esot. Meg ilyen haborgo, borus idoben is kulonosen szep ez a hely.

Amugy az utolso buvarkodasunk alkalmaval lattuk a nagy teknost, plusz valoszinuleg a feleseget/csajat, mert tanui voltunk egy puszizkodasnak, majd alkalmi legyottuk vegeztevel a teknoslany tovabb uszott a sajat dolgara. Jo sokaig neztuk az oreget, megvartunk ket levegovetelet is, hogy lassuk igazan kozelrol ot. Testkozelbol megtapasztalhattuk a hulye csikszemuek sikongatasat a ritualis levegovetelnel, hat ez tenyleg elkepeszto, mintha a lotto fonyeremenyt utottek volna meg, olyan udvrivalgasban tornek ilyenkor ki. Szoval a nagy teknostol meg bucsut tudtunk venni, no es a halacskaktol is persze, capa pedig majd jovore, ha lesz ott, ahova mennenk.

Ma este utolso vacsorank helyszine a jol bevalt Mama’s lesz, remeljuk nem fogunk elazni addig, mig odaerunk, meg majd vissza. Aztan csapunk egy jo kis terasz partyt, nyaralasunk lezarasakent.

Holnap reggel viszonylag koran indulunk (8-kor jon ertunk a hajo), hogy elerjuk mindenkeppen a Kuala Lumpur-i jaratunkat. Kota Bharuba meg a hajokazas utan ket buszt is igenybe kell vennunk a repterre erkezeshez, de ha ez sikerul, akkor nagy kiralyok vagyunk. Es remelhetoleg az idojaras sem fog megakadalyozni minket a szarazfoldre atjutasban, azaz a hajo idoben jon ertunk es epsegben, kisroka nelkul atvisz minket. Bizunk benne, hogy a Del-Kinai tenger nem akarja azt, hogy iden ujabb kis vorosok keruljenek telepitesre.  J