Bangkok pontosan olyan volt, mint amilyen az emlekezetemben megmaradt. Impulziv, zsibongo es sokszinu.
Zs mar megirta az egyetlen estenket, most en kovetkezem az egyetlen delelottunkkel. J
Ezt a kis iromanyt epp egy hajon irom. Ezerrel csapatunk a Tonle Sap folyon Siam Reap fele. Ha kinezek az ablakon, latom az elsuhano tajat, horgaszhajokat, kis csonakocskakat, a part szeli osszetakolt kis kalyibakat, sut ezerrel a nap es a tv-bol visit valami khmer tv musor. Pont idealis az elmelyulesre. J
Szoval. Reggel koran keltunk, gyorsan osszepakoltunk, a recepcion talalkoztunk es gyorsan visszaszereztuk a tegnap este otthagyott depozitot. Borondoket bedobtuk a csomagmegorzobe es utnak indultunk. E&Á programja a Kiralyi Palota volt, mi pedig egy szallasunkhoz kozeli templomot es az Aranyhegyet neztuk ki magunknak. A 7Elevenben vettunk egy Red Bullt meg egy nagy vizet, aztan belevagtunk a napba. Setank kozben bambultuk a vasarnapi forgatagot, a klong (csatorna folyo) koruli hazakat, a helyiek mindennapi eletet. A wathoz (templom) hamar odaertunk, csupan egy kellemes negyed oras seta volt. A Wat Intharawihan kulonlegessege, hogy egy hatalmas, 34 meter magas allo Buddha szobor van a teruleten. Igazan monumentalis latvanyt nyújt, ahogy az arany szin csillog a kora reggeli napfenyben. Amikor itt megneztunk mindent, elindultunk az Aranyhegy fele. Út kozben sikerult belefutnunk az egyik tuntetesi helyszinbe is sajnos. Ahogy Bangkok Charlie is irta, frankon olyan, mintha a Sziget fesztival kicsinyitett masaba csoppentunk volna. A szinpadon epp valaki szonokolt (jo, a Szigeten inkabb enekelnek), az emberek ultek a foldon, hallgattak a beszedet, kajaltak, trecseltek egymassal es jol ereztek magukat. Iglu satrak rengetege sorakozott mindenfele es ott bekesen elvoltak. Igazabol gyorsan keszitettem par fotot, aztan huztunk is el a helyszinrol.
Sajnos mar hosszabb ideje folynak a kormanyellenes tuntetesek a fovarosban es az orszag tobb helyen is. A hetvegen 3 halalos aldozattal jaro kezigranatos merenylet is tortent, szerencsenkre nem arra, amerre mi voltunk. Ket kisgyerek es egy felnott vesztette eletet, raadasul civilek voltak, az egyik kisfiu epp vasarolni ment az apukajaval az egyik bevasarlokozpontba. A turistalatvanyossagok kozeleben nincsenek zavargasok, igy ezeket a helyeket biztonsagosnak nyilvanitottak. Amugy teljesen eszreveheto az, hogy most Bangkokot elkeruli az, akinek nem muszaj idejonnie feltetlenul. Inkabb utazik tovabb valamelyik szigetre. Kevesebben vannak mindenhol, sehol nincs nagy tomeg. Sajnos ez a kialakult helyzet teljesen ranyomja a belyeget Thaifold turizmusara.
Az Aranyhegyhez odaerven Zs hasa mar erosen korgott es ut kozben ennek megfeleloen nezegettunk is kajalasi lehetosegeket. De sehol nem volt az igazi, raadasul ram volt bizva a valasztas ugy, hogy en nem is voltam igazan ehes. Ilyenkor nem is tudok donteni konnyeden, igy kis kapacitalas utan vegre beultunk a bejarat elotti kis utcai vendeglobe. Magyarul az utcan fozo nenitol rendeltunk egy phot (leves), majd helyet foglaltunk a jardara kirakott kis muanyag szekek es asztalok egyikenel es vartuk, hogy elkeszuljon az etel. Kozben vegigneztuk, ahogy a lavorokban elmosogatja az edenyeket (nesze neked ANTSZ), torolgeti az asztalokat, beszelget a tuk-tukosokkal. A leves kb 5 perc alatt elkeszult, isteni finom volt (megkostoltam azert) es kb 5 perc alatt (na jo, kicsit tobb, 10 talan) el is fogyott. A pho leves 40 baht volt, ami atszamolva 280 Ft. J Otthon ilyen levest 1500 Ft alatt nem tudnank enni sehol es raadasul nem is ilyen finom.
Gyorsan elindultunk a bejarat fele, kedves mosolygos thai bacsikatol megvettuk a jegyet es elkezdtuk megmaszni az elottunk allo 318 lepcsot. Az Aranyhegy amugy egy mesterseges hegy, de elkepeszto szepen meg van csinalva. Kis dzsungis erdocske, vizeses, mindenhol Buddha szobor. Harangok az ut menten, amiket persze megkongattunk mi is, ahogy a helyiek tettek. A hegy tetejere felerve egy hatalmas arany sztupa es lenyugozo bangkoki latkep fogadott minket. Percekig csak alltunk es bameszkodtunk, mikozben hallgattuk a harangok csilingeleset. Sajnos az ido ekkor mar szoritott minket, ugyhogy atszaladtunk meg egy kozeli templomhoz, aztan fogtunk egy tuk-tukost, hogy odaerjunk a megbeszelt idoben a megbeszelt helyre. Szagoldottunk a kis jarganyunkkal a vasarnapi dugoban az uticelunk fele. Aztan amikor egyszer csak feltunt a Kiralyi Palota es a Wat Pho, elkezdte atjarni az izgalom a lelkem. Ahogy kiszalltunk a tuk-tukbol, es meglattam azt a kis utcat, ahol negy eve ugyanigy kitett minket akkor epp a mikrobusz, eskuszom konnybe labadt a szemem. Elojottek az emlekek es boldog voltam, hogy ujra itt lehetek. Setaltunk a komphoz, E&Á mar ott vartak minket. Megvettuk a kompjegyet, meg mindig 3 bah/fo. A valtozas csak annyi a 4 evvel ezelotti arhoz kepest, hogy nekunk ez mar 15%-kal dragabb, mint akkor volt. Na de igy is 21 Ft, ami azert lasuk be, nem tetel. Budapesten ennyiert a szarabb helyeken max zsemlet tudunk venni, nem eljutni A-bol B-be. J
Kovetkezo latnivalo a kedvencem, a Hajnal Temploma, azaz a Wat Arun volt. Felmasztunk ra ismet, vegre volt nalunk mukodo, nem lemerult fenykepezogep is, ugyhogy a templomrol es tetejerol nyilo kilatasrol mar lathattatok is fotokat. J Most is lenyugozott a szepsege, az egyszerusege a templomnak, mint amikor eloszor lattam.
Az ido szoritott minket, ugyhogy vissza kellett indulnunk a szallasra. Aterven a tulparta vettunk egy-egy kokuszdiot, Zs szerzett meglepeteskent igazi mangolevet (urissssten de fincsi volt), en pedig egy tuk-tukost a szallasig. Gyorsan felkaptuk a csomagjainkat, megalkudtunk egy taxissal es elindultunk a Dong Mueang repter fele, hogy elinduljunk Kambodzsba.
Utolsó kommentek