Kambodzsa fovarosara, Phnom Penhre szuk masfel napot terveztunk csupan.
Mikor elindultunk Bangkokban a repterre, sikerult valami gigamega dugoba keverednunk. A soforunk gyorsan gondolt egyet es talalt egy kerulo utvonalat, amivel sikerult idoben kiernunk a repterre. Gyors becsekkolas utan nem sokra ra mar a repcsin voltunk es elindultunk Kambodzsa fele. Repules kozben el is bobiskoltam a faradtsagtol, aztan mire felebredtem, a mellettem ulo srac a kezembe nyomott egy csomo papirt, hogy azt toltsem ki, mind kell a belepeshez. Eddigi utjaink soran ilyen mennyisegu papirmunkaval meg nem talalkoztunk egy vizum megszerzesehez. Leszallas utan a bevandorlashoz setaltunk, morcos hatarorok elvettek az utlevelet, plusz az egy darab igazolvanykepet, beszedtek a lovet aztan utasitottak minket arra, hogy alljunk be egy masik sorba, ahol majd szolitanak, ha az utlevelunkbe bekerult a szep kis kambodzsai vizum. Viszonylag siman ment minden, eleg hamar meg is lett mindannyiunke. Aztan kovetkezett meg egy csekkolo pont, ott fenykepet keszitettek rolunk es ujjlenyomatot (!) vettek tolunk, aztan ha ez rendben volt, utunkra eresztett minket a marcona khmer neni.
A repterrol kierven taxis es tuktukos hienak probaltak levadaszni minket. Leginkabb az volt a baj, hogy a negy nagy borond ugye nem fert be egy kocsiba, igy elsore ugy tunt, hogy kulon fogunk taxizni a szallasig. Vegul aztan talaltunk egy fickot, akinek nagyobb volt a csomagtartoja a tobbiekenel (nem foglalta el a felet a gaztartaly), igy azokat bedobtuk hatra, minden mas poggyasz az olunkbe landolt es mar indultunk is a J Villa fele. Az igazan mokas az egeszben az volt, hogy emberunknek halvany lila fogalma sem volt arrol, hogy merre is az arra, nagyjabol belotte az iranyt, de mint kesobb kiderult, a pontos cimrol fogalma sem volt, hiaba ismeteltuk neki a szalloda nevet, mondtuk a cimet es mutattuk neki a terkepet. Elindulas utan a repteri sorompo eloszor nem akart kiengedi minket, mert a soforunk belepo kartyajat ervenytelennek vette. Kisse megriadtuk, hogy most akkor mi lesz, de o nemes egyszeruseggel kipattant a kocsibol, bement a portasfulkebe (ami tok ures volt), felnyitotta a sorompot es mar kanyarodtunk is ki a fovaros fele vezeto utra.
Ut kozben a szokasos, imadott azsia csumpi utcakep tarult a szemunk ele. Rengeteg robogo, amin csaladok utaznak (negyen is akar), utcai kajaldak tomege, utszeli arusitas, kimert benzin Pepsis uvegben, koricalo kutyak, kosz, szemet, szemet, szemet (Phnom Penh iszonyuan koszos es szemetes), utcara nyilo muhelyek, rengeteg pici csaladi bolt, no es dudalas es keresztbe-kasul kozlekedes. Szoval ott is nagyon nagy volt a rumli! :-)
E nem gyozott szornyulkodni, hogy milyen helyre jottunk, szerencsetlensegere sikerult kiszurnia ket olyan teherautoszeruseget, aminek a vegeben valami tarolohelysegben doglott tyukok hevertek. Teljesen meg volt dobbenve a latottakon es nem hitte el, hogy ilyen korulmenyek kozott is tudnak elni emberek. Ekozben Á nagyon jol szorakozott. Hitetlenkedve nezte az utcai muhelyek sokasagat, az itthoni kozlekedesi szabalyok be nem tartasat es hatalmasakat nevetett ezen. Valoban elsore sokkolo ez a latvany, de mi mar elvezzuk, sot ezt elvezzuk csak igazan. Nem tudjuk, hogy mitol, de vasarnap delutan hatalmas dugo volt a fovarosban, ugyhogy eltartott egy ideig, mig a szallasunkra megerkeztunk. Mondjuk amiatt is, hogy a taxis a vegen mar (ekkor mar eleg kozel voltunk a celhoz), par havertaxist megkerdezett, hogy hol is van a Dzsejvila (J Villa). J Vegul csak megtalalta es megerkeztunk a szuper kis szallasunkra, kb egy ora alatt.
A J Villa egy indokinai stilusu haz volt, kertjeben egy pici medencevel es egy hatalmas mangofaval, plusz a kerti reggelizovel. Benn hatalmas fa lepcso, tisztasag es letisztult egyszeruseg fogadta a vendegeket. A recepcioslany kedves es segitokesz volt, orultunk ennek nagyon, mert kisse aggodtunk a hatarorok utan, hogy milyenek is lesznek igazabol a kambodzsaiak. Gyors lepakolas utan leszaladtunk furdeni egyet, aztan elindultunk elintezni a transzferunket Siem Reapbe. Egy kozeli cd boltban be is fizettuk a hajotranszferunket, aztan egy kis boltocskaban vaasaroltunk sort es elindultunk kruzolni. Elmentunk vacsizni egy ut szeli kis kajaldaba, aztan setaltunk egyet meg a kornyeken es vegul hazamentunk, mert masnap nehez nap vart rank, ugyanis a Gyilkos mezoket es a Tuol Sleng (S21) muzeumot terveztuk megnezni, ami Kambodzsa kozeli sotet multjat hivatott bemutatni.
Utolsó kommentek