K&Zs nagy kalandja Kambodzsaban es Malajziaban

Immaron ez a harmadik alkalom, hogy a dohai repteren keresztul indulunk Azsiaba. Tavaly szerencsenk volt, ahogy megerkeztunk, mar mehettunk is megkeresni a kapunkat es indultunk tovabb Hongkongba. Vietnam fele ugyanigy 8 es fel orat kellett varnunk a tranzitban es probaltunk aludni, pihenni, tobbb-kevesebb sikerrel. Zs kigyoban alvos pozicioja akkor "teremtodott" meg. Neki ment akkor az aluszas, nekem nem.

Egesz heten alig tudtam aludni, mert kattogtam ezerrel az utazason, a munkan, mindenen. Ennek kovetkezteben csutortok estere eleg faradt lettem, de ugye akkor meg pakolni, keszulodni kellett, szoval sikerult pentek hajnali kettokor lefekudnom. Biztam benne, hogy az egesz heti faradtsag meghozza a gyumolcset es vigan fogok majd tudni aludni itt a repteren. Ami azt hiszem majdnem sikerult is. :-)

De ugorjunk csak egy kicsit vissza az indulasra. Ferihegyrol kisse kesve indultunk az idojaras miatt. Szerencsere nem volt semmi para a felszallasnal, bar beharangoztak, hogy lehet lesz nagy turbulencia, hat hal' Istennek, nem volt. Az utunk nyugalomban telt, iszogattunk (mar amikor hajlandoak voltak kiszolgalni minket), eszegettunk, jatszottunk, beszelgettunk, szoval csak a szokasos. 

Ideerven hatalmas tomegbe utkoztunk nyilvan, mert meg nem mentek el az ejszakai jaratok, igy meg nagy volt a zsibi a repteren. Aztan hajnal ketto fele elkezdett kiurulni a terminal es eljott a kigyopoz ideje. :-)

E volt az elso, lefekudt es mar aluszott is. Á is viszonylag eleg hamar elbobiskolt, majd Zs is kenyelembe helyezte magat. En kisse izgultam, mert egy jo fejfajas keszult kozeledni. Igy a zaj, a feny es a nem tul kenyelmes fekvesi helyzet rontotta az eselyeimet a fejfajas elmulasztasaval szemben. De vegul a csodakola es a hit segitett. :-)

No, ez a kigyopoz. Eddig nem probaltam, de most mar tudom, hogy hiaba ez az egyetlenegy pihenesi mod itt, BORZALMAS. Nyom a fem a ket szek kozott, a labam elgemberedig, a kezem fazik, kesz remalom. Remelem csuklottak az ejszaka azok, aki ezeket a szekeket megterveztek es megvettek. Sokat gondoltam rajuk, mikozben probaltam elaluszni. Ajanlom nekik csak egy ropke par orara kiprobalni. Ertem en, hogy nem tomegszallast szeretnenek a repterbol, de ez egyszeruen szornyu, hogy csak igy lehet pihenni. Vegulis azert sikerult osszehozni par oracskas alvast nekem is es a kis csapatunk tobbi tagjanak is.

Most mar reggel van, megneztuk a napfelkeltet, kozben bamultuk a felszallo repuloket, beindult ujra az elet a repteren. 

Lassan mi is elindulunk a kapunk fele, mert 8:35-kor elvileg indulunk Bangkok fele. :-)

U.I.: A Vilagutazok uzenik, koszonik a leveleket es a jokivansagokat, meghatodtak nagyon (az egyiknek sikerult meg konnyeket is csalni a szemebe)! :* 

Akkor most következzék itt a szokásos rövid kis eszmefuttatás, mely megpróbál rávilágítani egy kicsit a hátterére, hogy miért is és hogyan is esett a választásunk idén arra, amire éppen esett. Szokásos, mert már tavaly is írtam egy ilyet, bár az némileg talán több magyarázatra szorult. Ez most nem annyira, nade majd meglátjuk.

De hogy ne is nagyon szaporítsam a szót, pláne ne feleslegesen, kezdjük rögtön Kambodzsával. Aki akár csak egyetlen egyszer is elvetődött már a világnak erre a bizonyos, Dél-Kelet-Ázsiának nevezett részére, egészen bizonyosan hallott már Angkorról. De aki eddig még soha, nagy eséllyel az is. Angkor talán csak azért nem tartozott az ókori világ hét csodája közé, mert az ókori világ egészen egyszerűen nem ismerte. Legalábbis az ókori világnak az a része, amelyet mi itt, Európában ókori világként ismerünk. Pedig az angkori civilizáció, vagy másnéven a Khmer Birodalom egészen megdöbbentő volt. Ahelyett, hogy nagyon belemennék a részletekbe, csak egy röpke adat: a XII. században, Angkor fénykorában a városban 750.000 ember élt. Ugyanebben az időben, a 'mi világunk' akkori legnagyobb metropoliszában, Londonban mindössze 45.000. Egy szó mint száz, ez egy olyan csodája a világnak, amit mindenképpen látni kell, és mivel mindeddig valahogy még mindig kimaradt, hát itt a legfőbb ideje hogy végre bepótoljuk. Bővebb magyarázatra ez a rész nem is nagyon szorul.

...és ha már amúgyis Kambodzsában járunk, akkor K javaslatára semmiképp se hagyjuk ki a fővárost, valamint a közelmúlt, vagyis Pol Pot és vörös khmereknek nevezett bűnbandája garázdálkodásának emlékeit, bármennyire is sokkoló lesz látni.

Kambodzsa tehát alaposan alátámasztva, nézzük akkor Malajziát. Itt egyszer már jártunk, nem is olyan régen, szép is volt, jó is volt, bár ez még mind nem lenne elég ahhoz hogy visszamenjünk, de csak azért nem, mert annyi de annyi helyen nem jártunk még, az ilyesmire fordítható idő pedig sajnálatosan korlátozott. És íme, itt is van ilyen hely, mármint ahol még nem, mégpedig elsősorban Borneo, így hát ugyanoda is megyünk, mármint legalábbis ország tekintetében, nameg nem is, merthogy a múltkor pont nem ott voltunk ahová most megyünk.

Borneo pedig éppenséggel azért, merthogy ott dzsungel van. Méghozzá jó sok dzsungel, szuper kis nemzeti parkokkal, amikben különösen szuper dolog túrázgatni. Főképpen pedig akkor, amikor itthon éppen minden szürke, és zöld színt maximum a szobanövényeken látni. Ilyesmi helyeken, vagyis hardcore esőerdőben egy ideje már nem volt alkalmunk megfordulni, pedig a tavalyi fülöp-szigeteki túra alkalmával feltúrtuk a netet hogy arrafelé hol is lehetne ilyesmit, de végül sem találtunk. Na akkor határoztuk el, hogy idén ezt mindenképpen megejtjük, éspediglen éppen Borneon, mert a régiónak ebben a szegletében pont nem olyan nehéz ilyesmit találni.

És ha már Malajzia, hát akkor a túra végén esedékes és szokásos tengerparti döglést is próbáljuk meg a környéken megejteni, már csak hatékonysági szempontok miatt is - na ez mondjuk pont nem annyira sikerült, magyarázatként lásd a térképet a korábbi bejegyzésben. De ha már így alakult, akkor útközben nézzük még meg Penangot is, merthogy éppen útba esik, bármennyire is nem úgy tűnik a fentebb már hivatkozott lenti térképből, de az ország keleti partja, valamint Borneo közti közvetlen légi-, illetve bármilyen egyéb összeköttetés hiánya miatt mégis.

Ami pedig újítás az eddigiekhez képest, hogy jól megszokott, ámde annál kisebb csapatunkhoz ezúttal csatlakozik E&Á is, s a létszám máris duplájára nőtt.

Welcome on board tehát, kezdődjön a Békaugrás hadművelet, mellyel neves elődünkkel ellentétben mi nem szabadítunk fel senkit és semmit, maximum a saját jókedvünket. Mindenkinek jó szórakozást kívánunk az elkövetkező bő három hétben ;o)

Uj ev, uj uticel, hello, hat mindjart indulunk! :-)

Majdnem egy ev telt el a tavalyi utazasunk ota. Aki ismer minket, annak nem fogok elarulni nagy titkot azzal, hogy mar jo elore keszultunk az ujabbra. Igazabol az utazas elokeszuletei (ugyan meg csak fejben), de mar elkezdodtek a Fulop-szigeteken. Azt, hogy merre szeretnenk menni, tudtuk mar, de azt meg nem, hogy pontosan mettol-meddig hol leszunk.

Nyaron mar bujtuk az internetet, hogy kikristalyosodjon a vegleges utiterv. Augusztus vegere ezzel meg is lettunk, igy mar csak varni kellett a megfelelo idot, no es az akciot, hogy elkezdjuk a foglalasokat, hogy meglegyen a vaz, amit lassan megtoltunk majd tartalommal, hiszen mar csak tizennegyet kell aludni es utazunk.

Engem mar most teljes izgalommal tolt el az, hogy milyen is lesz ez az ut. Merrefele fogunk jarni, milyen benyomasok fognak erni minket es egyaltalan, hogyan fognak tetszeni a latottak.

Rettentoen varom azt, hogy vegre Bangkokban legyunk. Negy ev utan ujra ott lehetek imadott azsiai varosomban. Sosem fogom elfelejteni azt a delutant, amikor elszabadultunk a csoportunktol (igen, akkor meg utazasi irodas utazok voltunkJ) es elindultunk felfedezni ezt a hatalmas metropoliszt. Zs kinezte a Wat Arunt es elindultunk oda egyedul, mikor vegeztunk az aznapi kotelezo programmal. A Chao Praya partjan levo, colopokon allo kis vendeglato egysegbe betertunk, ittunk egy jeges kavet, no es egy sort. Ultunk ott, nezegettuk a vizi forgatagot es ott volt velunk szemben a vilag szerintem legeslegszebb temploma.

Akkor ereztem meg azt az erzest, hogy igy magunkban kruzolni mennyire szuper dolog. Atkompoztunk, bejartuk az egesz templomot, majd hajora szallva elindultunk a kinai negyed fele. Ott setalgattunk ketten, a hatalmasnagy “Yozsefvarosi piacon” es magaval ragadott minket a szines forgatag. Magunkhoz ragadtunk egy ujabb sort es bandukoltunk az utcakon keresztul-kasul. Mignem egyszercsak szembe talaltuk magunkat egy uttal, amin lehetetlennek tunt atmenni. Ekkor egy kedves thai ferfi mellenk lepett es leallitva a forgalmat atkisert a tuloldara. Beszedbe elegyedtunk vele, Zs gyorsan kert tole segitseget, mert nem talaltunk egy templomot, hogy merre kell mennunk pontosan. Kiderult, hogy a kinezett templom mar bezart, de o eliranyitott egy masikhoz, ahova csak helyiek jarnak. Javasolta, hogy azt mindenkeppen nezzuk meg. A javaslast vegul tett is kovette, gyorsan fogott nekunk egy tuk-tukost, hogy mihamarabb odaerjunk. Orokke emlekezni fogok arra az utra, ahogy szaguldottunk a wat fele, iszonyu meleg volt, fujta a menetszel a hajam, en meg csak bamultam mindenfele es elveztem, hogy ott lehetek. Imadtam minden percet. A templom tenyleg lenyugozo volt, csilingeltek a harangok a szelben, szallt a fustolo illata mindenfele es mi ott ultunk Buddha elott a templom koven es teljesen atadtuk magunkat a hely szellemenek.

Az ido sajnos szoritott minket, ugyhogy el kellett indulnunk nem sokkal ezutan vissza a hotelbe (ez a szervezett utak egyik “nagy elonye”:P), hogy a vacsorara idoben megjelenjunk. Rohantunk a skytrainhez, majd a szallodahoz, gyors zuhany utan mentunk a tobbiekhez, akik mar keszulodtek az esti buszozashoz, hiszen mennunk kellett egy tradicionalis thai vacsorara. Kerdeztek az utastarsaink, hogy merre jartunk. Elkezdtunk meselni nekik par szoban a napunkrol es latszodott a szemukben az irigykedes, hogy nekunk milyen jo volt es ok a szabadprogramos delutanon csak a szalloda medencejeig jutottak el. Mi pedig magunkban csak mosolyogtunk ezen es vartuk faradtan a busz indulasat.

Utkozben a faradtsagnak koszonhetoen jol el is aludtunk, ime egy ekkor keszult lesifoto rolunk. Payong, az idegenvezetonk keszitette rolunk nagy titkoban. :-)

Ez az emlek azota is elenken el bennem Bangkokkal kapcsolatban, ugyhogy nagyon bizom abban, hogy nem lesz a mostani talalkozas csalodas es legalabb ilyen elmenyek fognak erni minket!

Varom mar a Suvarnabhumi repteret, a skytraint (magasvasut), a fulledt azsiai levegot, az utcai forgatagot, a pad thait, a Chang sort, az illatokat, az arcokat, egyszeruen mindent.

Kambodzsaval mar regota szemeztunk, de valahogy eddig nem kerult ra sor. Nem csak Angkorba megyunk, hanem megnezzuk a fovarost is, Phnom Penh-t. Ha hallottatok mar a voros khmerekrol es a diktaturajukrol, ami kb. 40 evvel ezelott volt, akkor sejthetitek, hogy utazasunk ezen resze majd kisse nyomaszto es felkavaro lesz. Viszont azt gondolom, hogy nem lehet elmenni emellett ugy, hogy nem is veszunk rola tudomast, hiszem a kambodzsaiak mindennapjara azert ez a korszak meg ma is ranyomja a belyeget, igy illik tisztaba lenni azzal, mi is tortent ott pontosan, hiszen a hazai tortenelemoktatasban errol igen keves szo esett (ha egyaltalan esett) emlekeim szerint.

Borneon (Malajzia) nagy kihivasok ele fogok nezni. Turazni fogunk es turazni, na es turazni. Dzsungel, patak, hegy, pioca, majom, orangutan es meg ki tudja mi minden lesz… Remelem sikeresen es hiszti nelkul be fogom tudni jarni az osszes turautvonalat, amit Zs kitalal aznapra.

Penangot (Malajzia) mar kineztuk magunknak az elso Malajziai utunk soran, de akkor vegul csak Langkawira mentunk. Kivancsi vagyok, milyen lesz Georgetown ovarosa, ami a vilag kulturalis oroksegenek resze.

Ez utan szokas szerint az edes lablogatas kovetkezik, Perhentian szigetere fogunk majd menni. Ez ket pici szigetbol all, melyeknek feherhomokos partjai es csudaszep tenger alatti elovilaga van. Remeljuk lesz lehetosegunk teknossel, kis capaval es mindenfele szivarvanyszinu halacskakkal uszkalni nap mint nap.

Nos, akkor roviden, zanzasitva az utiterv. Ket het mulva penteken indulunk Dohan at Bangkokba. Itt osszesen egy rovidke napot leszunk, aztan tovabbindulunk Kambodzsaba. Ket ejszakat toltunk a fovarosban, Phnom Penhben, majd elhajozunk/buszozunk Siem Reapbe, hogy Angkor romvarosat 3 nap alatt felfedezzuk. Aztan Borneo fele vesszuk az iranyt es ott fogunk a dzsungelben 3-4 napot turazni. Remelhetoleg eljutunk egy oranguntan rezervatumba is, ahol talan latunk majd kozelrol emberszabasuakat. :-) Utana Penang szigetere atrepulunk, ahol lesz egy bo masfel napunk bejarni Georgetownt, majd a nyaralas utolso egy hetere Perhentian szigetere utazunk, ahol csak pihenjuk az egesz eves faradalmakat.

A szokasos kis repkedeses osszeallitasunk nem maradhat el, ebbol azert majd jol le lehet kovetni, hogy eppen mikor merre vagyunk.

:-)