K&Zs nagy kalandja Kambodzsaban es Malajziaban

Szeretnenk elore felkesziteni Titeket arra, hogy ez a blogbejegyzes felkavaro lesz minden szempontbol (tartalom+kep galeria). Kisebbeknek, illetve azoknak, akik nehezen birjak a borzalmakat, nem feltetlenul ajanljuk.

Ezt a ket helyet viszont latnunk "kellett", ahogy mar irtuk korabban is, mert hozza tartozik a kambodzsai emberek mindennapjaihoz, ezert nem mehetunk el mellette szo, jelen esetben iras nelkul.

Pol Potnak, a voros khmerek vezetojenek celja a tokeletes kommunizmus megteremtese volt. 1975-ben az altala vezetett part, melyben szelsobaloldali nezeteket kepviselo kmerek voltak, bevonultak Phnom Penhbe es letrehoztak az uj allamot, mely Demokratikus Kambodzsa nevet kapta. Mar a neve is visszataszito a tortentek fenyeben. Uj idoszamitast is vezettek be, 1975 lett a nulladik ev.

Elkepzelesuk az volt, hogy megteremtsenek egy olyan allamot, ahol nincs magantulajdon, nincsenek osztalyok es mindeki kizarolag a foldmuvelesbol el. Eltoroltek a penzt es a magantulajdont.. Az iskolakat vagy akar a boltokat is bezarattak es bortonoket vagy allatfarmokat csinaltak beloluk. A voros kmerek gyakorlatilag mindenkiben ellenseget lattak es ugy veltek, hogy el kell pusztitani oket.

Ez egeszen jol sikerult nekik, ugyanis negy ev alatt a 9 millio lakosu Kambodzsabol sikerult 6 milliosat csinalniuk. Azaz negy ev alatt 3 millio kambodzsait vegeztek ki, gyilkoltak meg vagy kinoztak halalra modszeresen. Tanarokat, szemuvegeseket (ez volt az ertelmisegiek szimboluma), szerzeteseket, muveszeket es csaladjukat gyilkoltak le.

Szinte mindenkit szo nelkul vittek el kivegzesre, akit veszelyesnek tartottak. Valogatas nelkul ferfiak, nok, kisgyermekek, csecsemok eloszor bekerultek az S-21 bortonbe (ezt is iskolabol alakitottak at), majd addig kinoztak oket, amig be nem vallottak a "bunuket". Ez utan este teherautora pakoltak oket, azt mondva nekik, hogy egy masik bortonbe viszik oket, ehelyett az egyik kozeli kivegzohelyre (Choeung Ek - Gyilkos mezok) vittek oket, ahol mindenkit megoltek.

Persze nem a gyors es konnyu halal varta az odaerkezo szerencsetlen embereket, hanem ujabb valogatott kinzasokat kellett vegigelniuk ahhoz, hogy a halal, mint megvaltas vegre megerkezzek hozzajuk. Mivel sporolni akartak a toltennyel (ez draga volt), ezert nem golyo altal vegeztek ki oket, hanem kegyetlenebbnel kegyetlenebb megoldasokat alkalmaztak. A kivegzesek ejszaka tortentek, hangos zene mellett, hogy a foglyok kialtasai ne hallatszodjanak. A gyerekeket siman a ket labuknal fogva a fahoz csapkodtak. A ferfiakat es noket meztelenre vetkoztettek es halara botoztak oket vagy eles bambusz palma levellel elvagtak a torkukat es hagytak elverezni oket.

Tobb, mint 20 ezer embert gyilkoltak meg csak ezen a ket helyszinen. Amikor a vietnami csapatok elfoglaltak a varost, akkor fedeztek fel ezt az S-21 bortont, majd kesobb a Gyilkos mezoket. Osszesen het tulelot talaltak a muzeumban.

Akarcsak a nacik, a voros khmerek is pontos nyilvantartast vezettek a foglyokrol, mindegyikuket lefotoztak, kinzas elott es sajnos utan is. A vietnamiak ezeket a dokumentumokat egy kozeli hazban megtalaltak, igy derult ki, mifele borzalmakat is csinaltak ezek a mocskos emberek.

Ami az egeszben a legborzasztobb, hogy Pol Potot es csapatat sosem iteltek el, A vezer 82 evesen, otthon, parnak kozt halt meg. Ahogy egy interjuban kifejtette meg halala elott, lelkiismerete tiszta, hiszen mindent Kambodzsa nepeert tett. Mi lett volna, ha szerette volna oket?!

Kozel fel oras tuk-tukozassal jutottunk el a Gyilkos mezokre. Mindennyian kaptunk egy audio guide-ot, amit hallgatva kellett bejarni a teruletet. Az egyik tulelo kalauzolt vegig minket a kulonbozo helyszineken. Szornyu es lelekbe markolo volt vegigjarni ezt a parkot. Mikozben ultem a fak alatt es hallgattam a borzalmasabbnal borzalmasabb torteneteket es neztem a tavoli nagy mely tomegsirhelyeket, halkan beszurodott a kozeli iskola gyerkoceinek a kacagasa, zsibongasa. Belegondolni is rossz volt abba, hogy 50 evvel ezelott a kisgyerekek hangos sirasa telitette be a kornyeket, most pedig vidaman jatszanak par meterre ettol a helytol.

A legmeginditobb a gyilkos fa volt, itt csak potyogtak a konnyeim, ahogy hallgattam a kulonfele gyilkolasi modokat. Hogy tudtak megolni ennyi kicsi gyereket ilyen brutalis modon?! Milyen ideologia kepes arra, hogy igy atformalja az embereket, hogy egy eszem miatt ilyen szornyuseget megtegyenek a sajat nepukkel?! 

Szotlanul jartuk vegig az egeszet es kerestuk a miertekre utana a valaszokat az S-21 muzeum fele. Ott aztan a kovetkezo borzalmakba botlottunk, hogyan kinoztak ezeket a szerencsetleneket, hogy beismerjek az el nem kovetett tetteiket es menjenek a vallomas utan a biztos halalba. A rengeteg foton latszott az arcokon a ketsegbeeses, a felelem a ferfiak, nok es gyerekek(!) szemeben.

Epeszu ember ezt nem tudja felfogni, nem tudja megerteni es csak keresi a mentsegeket az ilyen tettekre, ami persze nincs es nem is lehet. Remelem, egyszer az ilyen emberek, ha a foldi letuk alatt nem is, de valahol majd megbunhodnek a tettukert.

Kambodzsa fovarosara, Phnom Penhre szuk masfel napot terveztunk csupan.

Mikor elindultunk Bangkokban a repterre, sikerult valami gigamega dugoba keverednunk. A soforunk gyorsan gondolt egyet es talalt egy kerulo utvonalat, amivel sikerult idoben kiernunk a repterre. Gyors becsekkolas utan nem sokra ra mar a repcsin voltunk es elindultunk Kambodzsa fele. Repules kozben el is bobiskoltam a faradtsagtol, aztan mire felebredtem, a mellettem ulo srac a kezembe nyomott egy csomo papirt, hogy azt toltsem ki, mind kell a belepeshez. Eddigi utjaink soran ilyen mennyisegu papirmunkaval meg nem talalkoztunk egy vizum megszerzesehez. Leszallas utan a bevandorlashoz setaltunk, morcos hatarorok elvettek az utlevelet, plusz az egy darab igazolvanykepet, beszedtek a lovet aztan utasitottak minket arra, hogy alljunk be egy masik sorba, ahol majd szolitanak, ha az utlevelunkbe bekerult a szep kis kambodzsai vizum. Viszonylag siman ment minden, eleg hamar meg is lett mindannyiunke. Aztan kovetkezett meg egy csekkolo pont, ott fenykepet keszitettek rolunk es ujjlenyomatot (!) vettek tolunk, aztan ha ez rendben volt, utunkra eresztett minket a marcona khmer neni.

A repterrol kierven taxis es tuktukos hienak probaltak levadaszni minket. Leginkabb az volt a baj, hogy a negy nagy borond ugye nem fert be egy kocsiba, igy elsore ugy tunt, hogy kulon fogunk taxizni a szallasig. Vegul aztan talaltunk egy fickot, akinek nagyobb volt a csomagtartoja a tobbiekenel (nem foglalta el a felet a gaztartaly), igy azokat bedobtuk hatra, minden mas poggyasz az olunkbe landolt es mar indultunk is a J Villa fele. Az igazan mokas az egeszben az volt, hogy emberunknek halvany lila fogalma sem volt arrol, hogy merre is az arra, nagyjabol belotte az iranyt, de mint kesobb kiderult, a pontos cimrol fogalma sem volt, hiaba ismeteltuk neki a szalloda nevet, mondtuk a cimet es mutattuk neki a terkepet. Elindulas utan a repteri sorompo eloszor nem akart kiengedi minket, mert a soforunk belepo kartyajat ervenytelennek vette. Kisse megriadtuk, hogy most akkor mi lesz, de o nemes egyszeruseggel kipattant a kocsibol, bement a portasfulkebe (ami tok ures volt), felnyitotta a sorompot es mar kanyarodtunk is ki a fovaros fele vezeto utra.

Ut kozben a szokasos, imadott azsia csumpi utcakep tarult a szemunk ele. Rengeteg robogo, amin csaladok utaznak (negyen is akar), utcai kajaldak tomege, utszeli arusitas, kimert benzin Pepsis uvegben, koricalo kutyak, kosz, szemet, szemet, szemet (Phnom Penh iszonyuan koszos es szemetes), utcara nyilo muhelyek, rengeteg pici csaladi bolt, no es dudalas es keresztbe-kasul kozlekedes. Szoval ott is nagyon nagy volt a rumli! :-)

E nem gyozott szornyulkodni, hogy milyen helyre jottunk, szerencsetlensegere sikerult kiszurnia ket olyan teherautoszeruseget, aminek a vegeben valami tarolohelysegben doglott tyukok hevertek. Teljesen meg volt dobbenve a latottakon es nem hitte el, hogy ilyen korulmenyek kozott is tudnak elni emberek. Ekozben Á nagyon jol szorakozott. Hitetlenkedve nezte az utcai muhelyek sokasagat, az itthoni kozlekedesi szabalyok be nem tartasat es hatalmasakat nevetett ezen. Valoban elsore sokkolo ez a latvany, de mi mar elvezzuk, sot ezt elvezzuk csak igazan. Nem tudjuk, hogy mitol, de vasarnap delutan hatalmas dugo volt a fovarosban, ugyhogy eltartott egy ideig, mig a szallasunkra megerkeztunk. Mondjuk amiatt is, hogy a taxis a vegen mar (ekkor mar eleg kozel voltunk a celhoz), par havertaxist megkerdezett, hogy hol is van a Dzsejvila (J Villa). J Vegul csak megtalalta es  megerkeztunk a szuper kis szallasunkra, kb egy ora alatt.

A J Villa egy indokinai stilusu haz volt, kertjeben egy pici medencevel es egy hatalmas mangofaval, plusz a kerti reggelizovel. Benn hatalmas fa lepcso, tisztasag es letisztult egyszeruseg fogadta a vendegeket. A recepcioslany kedves es segitokesz volt, orultunk ennek nagyon, mert kisse aggodtunk a hatarorok utan, hogy milyenek is lesznek igazabol a kambodzsaiak. Gyors lepakolas utan leszaladtunk furdeni egyet, aztan elindultunk elintezni a transzferunket Siem Reapbe. Egy kozeli cd boltban be is fizettuk a hajotranszferunket, aztan egy kis boltocskaban vaasaroltunk sort es elindultunk kruzolni. Elmentunk vacsizni egy ut szeli kis kajaldaba, aztan setaltunk egyet meg a kornyeken es vegul hazamentunk, mert masnap nehez nap vart rank, ugyanis a Gyilkos mezoket es a Tuol Sleng (S21) muzeumot terveztuk megnezni, ami Kambodzsa kozeli sotet multjat hivatott bemutatni.

Szeretnenk minden kedves Olvasonktol elnezest kerni amiatt, hogy ugy tunhet, hanyagoljuk a blogot. Valoban, az utobbi par napban nem igazan tudtunk irni, ami azert van igy, mert elegge intenzivek a napjaink. Koran kelunk, keson fekszunk es az irasra marad a legkevesebb idonk. Igyekszunk potolni az elmaradt napokat mielobb, ne aggodjatok!

Addig is ime egy kis izelito fenykepes osszefoglalo arrol, hogy miket is eszunk vagy ehetnenk mostanaban, termeszetesen egy kis sorrel leoblitve. :-)

Bangkok pontosan olyan volt, mint amilyen az emlekezetemben megmaradt. Impulziv, zsibongo es  sokszinu.

Zs mar megirta az egyetlen estenket, most en kovetkezem az egyetlen delelottunkkel. J

Ezt a kis iromanyt epp egy hajon irom. Ezerrel csapatunk a Tonle Sap folyon Siam Reap fele. Ha kinezek az ablakon, latom az elsuhano tajat, horgaszhajokat, kis csonakocskakat, a part szeli osszetakolt kis kalyibakat, sut ezerrel a nap es a tv-bol visit valami khmer tv musor. Pont idealis az elmelyulesre. J

Szoval. Reggel koran keltunk, gyorsan osszepakoltunk, a recepcion talalkoztunk es gyorsan visszaszereztuk a tegnap este otthagyott depozitot. Borondoket bedobtuk a csomagmegorzobe es utnak indultunk. E&Á programja a Kiralyi Palota volt, mi pedig egy szallasunkhoz kozeli templomot es az Aranyhegyet neztuk ki magunknak. A 7Elevenben vettunk egy Red Bullt meg egy nagy vizet, aztan belevagtunk a napba. Setank kozben bambultuk a vasarnapi forgatagot, a klong (csatorna folyo) koruli hazakat, a helyiek mindennapi eletet. A wathoz (templom) hamar odaertunk, csupan egy kellemes negyed oras seta volt. A Wat Intharawihan kulonlegessege, hogy egy hatalmas, 34 meter magas allo Buddha szobor van a teruleten. Igazan monumentalis latvanyt nyújt, ahogy az arany szin csillog a kora reggeli napfenyben. Amikor itt megneztunk mindent, elindultunk az Aranyhegy fele. Út kozben sikerult belefutnunk az egyik tuntetesi helyszinbe is sajnos. Ahogy Bangkok Charlie is irta, frankon olyan, mintha a Sziget fesztival kicsinyitett masaba csoppentunk volna. A szinpadon epp valaki szonokolt (jo, a Szigeten inkabb enekelnek), az emberek ultek a foldon, hallgattak a beszedet, kajaltak, trecseltek egymassal es jol ereztek magukat. Iglu satrak rengetege sorakozott mindenfele es ott bekesen elvoltak. Igazabol gyorsan keszitettem par fotot, aztan huztunk is el a helyszinrol.

Sajnos mar hosszabb ideje folynak a kormanyellenes tuntetesek a fovarosban es az orszag tobb helyen is.  A hetvegen 3 halalos aldozattal jaro kezigranatos merenylet is tortent, szerencsenkre nem arra, amerre mi voltunk. Ket kisgyerek es egy felnott vesztette eletet, raadasul civilek voltak, az egyik kisfiu epp vasarolni ment az apukajaval az egyik bevasarlokozpontba. A turistalatvanyossagok kozeleben nincsenek zavargasok, igy ezeket a helyeket biztonsagosnak nyilvanitottak. Amugy teljesen eszreveheto az, hogy most Bangkokot elkeruli az, akinek nem muszaj idejonnie feltetlenul. Inkabb utazik tovabb valamelyik szigetre. Kevesebben vannak mindenhol, sehol nincs nagy tomeg. Sajnos ez a kialakult helyzet teljesen ranyomja a belyeget Thaifold turizmusara.

Az Aranyhegyhez odaerven Zs hasa mar erosen korgott es ut kozben ennek megfeleloen nezegettunk is kajalasi lehetosegeket. De sehol nem volt az igazi, raadasul ram volt bizva a valasztas ugy, hogy en nem is voltam igazan ehes. Ilyenkor nem is tudok donteni konnyeden, igy kis kapacitalas utan vegre beultunk a bejarat elotti kis utcai vendeglobe. Magyarul az utcan fozo nenitol rendeltunk egy phot (leves), majd helyet foglaltunk a jardara kirakott kis muanyag szekek es asztalok egyikenel es vartuk, hogy elkeszuljon az etel. Kozben vegigneztuk, ahogy a lavorokban elmosogatja az edenyeket (nesze neked ANTSZ), torolgeti az asztalokat, beszelget a tuk-tukosokkal. A leves kb 5 perc alatt elkeszult, isteni finom volt (megkostoltam azert) es kb 5 perc alatt (na jo, kicsit tobb, 10 talan) el is fogyott. A pho leves 40 baht volt, ami atszamolva 280 Ft. J Otthon ilyen levest 1500 Ft alatt nem tudnank enni sehol es raadasul nem is ilyen finom.

Gyorsan elindultunk a bejarat fele, kedves mosolygos thai bacsikatol megvettuk a jegyet es elkezdtuk megmaszni az elottunk allo 318 lepcsot. Az Aranyhegy amugy egy mesterseges hegy, de elkepeszto szepen meg van csinalva. Kis dzsungis erdocske, vizeses, mindenhol Buddha szobor. Harangok az ut menten, amiket persze megkongattunk mi is, ahogy a helyiek tettek. A hegy tetejere felerve egy hatalmas arany sztupa es lenyugozo bangkoki latkep fogadott minket. Percekig csak alltunk es bameszkodtunk, mikozben hallgattuk a harangok csilingeleset. Sajnos az ido ekkor mar szoritott minket, ugyhogy atszaladtunk meg egy kozeli templomhoz, aztan fogtunk egy tuk-tukost, hogy odaerjunk a megbeszelt idoben a megbeszelt helyre. Szagoldottunk a kis jarganyunkkal a vasarnapi dugoban az uticelunk fele. Aztan amikor egyszer csak feltunt a Kiralyi Palota es a Wat Pho, elkezdte atjarni az izgalom a lelkem. Ahogy kiszalltunk a tuk-tukbol, es meglattam azt a kis utcat, ahol negy eve ugyanigy kitett minket akkor epp a mikrobusz, eskuszom konnybe labadt a szemem. Elojottek az emlekek es boldog voltam, hogy ujra itt lehetek. Setaltunk a komphoz, E&Á mar ott vartak minket. Megvettuk a kompjegyet, meg mindig 3 bah/fo. A valtozas csak annyi a 4 evvel ezelotti arhoz kepest, hogy nekunk ez mar 15%-kal dragabb, mint akkor volt. Na de igy is 21 Ft, ami azert lasuk be, nem tetel. Budapesten ennyiert a szarabb helyeken max zsemlet tudunk venni, nem eljutni A-bol B-be. J

Kovetkezo latnivalo a kedvencem, a Hajnal Temploma, azaz a Wat Arun volt. Felmasztunk ra ismet, vegre volt nalunk mukodo, nem lemerult fenykepezogep is, ugyhogy a templomrol es tetejerol nyilo kilatasrol mar lathattatok is fotokat. J Most is lenyugozott a szepsege, az egyszerusege a templomnak, mint amikor eloszor lattam.

Az ido szoritott minket, ugyhogy vissza kellett indulnunk a szallasra. Aterven a tulparta vettunk egy-egy kokuszdiot, Zs szerzett meglepeteskent igazi mangolevet (urissssten de fincsi volt), en pedig egy tuk-tukost a szallasig. Gyorsan felkaptuk a csomagjainkat, megalkudtunk egy taxissal es elindultunk a Dong Mueang repter fele, hogy elinduljunk Kambodzsba.

Bangkok valójában mondhatni csupán véletlen került bele a programba, mivel éppen ide találtunk megfelelő árú repjegyet a két lehetséges indulási pont közül. Illetve ez így ebben a formában azért nem teljesen igaz, mivel K személyes vonzalmából kifolyólag ugyancsak erősen presszionált, hogy a lehetséges kettő közül éppen Bangkok legyen. És ha már viszont Bangkok lett, hát akkor megpróbáltunk szorítani némi időt is, hogy legalább valamennyit lássunk belőle. Konkrétan egy estét/éjszakát, valamint a következő délelőttöt sikerült. Ezen a bizonyos első estén pedig rögtön nem várt bonyodalmakkal és kisebb-nagyobb nehézségekkel szembesültünk, melyekből egy kalandos kis este kerekedett. Következzen hát a története.

Szerencsésen késés nélkül érkezünk a Suvarnabhumira, eddig jó. Bevándorlás, rövid sor, pecsét megvan, csomagok megjönnek, irány a City Link, a reptéri skytrain. Pár perc és jön, újabb fél óra a Paya Thai állomás, már igencsak bent a belvárosban. Innen még egy rövidke út taxival a Khao San road, amit csak a hátizsákosok mekkájának neveznek, nem is érdemtelenül. Lekecmergünk a kb 5 emelet magas skytrainről, két majd 20kg-s csomaggal ez nem is olyan könnyű. A taxik persze rögtön megállnak, amint meglátnak, 4 farang, nagy bőröndökkel igencsak zsíros falatnak tűnik. Azonban ők természetesen nem tudják, amit mi igen, mégpedig a pontos viteldíjat a célállomásunkig. Az első pont dupla árat mond, így rövid úton elhajtódik. A második már csak másfélszerest, de hasonló sorsra jut ez is. Aztán a harmadikon már csak egy kicsit kell faragni, így megalkuszunk. Azonban mivel a csomagtartó felét elfoglalja a gáztartály (mint később kiderült, Bangkokban minden taxi gázos, pedig csak úgy 230-240 Ft egy liter benzin), négyen plusz csomagok nem férünk be, két taxi kell. De erre mondjuk számítottunk előre, így különválunk.

Aztán ami a hotelben vár, na arra már nem. Közlik velünk, hogy a becsekkolás feltétele 1000 baht letét, melyet ők csak és kizárólag bahtban hajlandók elfogadni. Nekünk ez nem a legjobb, mivel holnap már továbbállunk, 1000 bahtot, illetve ennek négyszeresét, merthogy ezt fejenként kérik, pedig ennyi idő alatt nem áll szándékunkban elkölteni, ráadásul a pénzváltók már bezártak, még csak váltani sem tudunk. Ez őket persze viszonylag kevéssé érdekli. Felajánlunk helyette 200 dollárt, de nem, ők csak kötik az ebet a karóhoz, letétet csak bahtban. 200 dollár hiába másfélszer annyi, akkor sem. A szabály az szabály, és különben is, nem lenne fair a többi vendéggel szemben – mondják ők. Ugyan honnan a bánatos lóf…szból tudnák meg, mondjuk mi. Már éppen kezdeném elveszíteni a türelmem, amikor eszembe jut, hogy na itt aztán mindennel célt lehet érni, kivéve az ordibálással. Ez náluk a gyengeség jele, mélységesen lenézik azt aki kijön a sodrából. Így hát előveszem a lehető legszélesebb mosolyom, valamint Knak is ezt tanácsolom, lévén érzékelem, hogy már nála is ugyancsak elvékonyodott az a bizonyos cérna. Célt persze ezzel sem érünk, de legalább sikerül továbblendíteni a dolgot, adnak egy embert, aki elvezet egy még nyitva tartó pénzváltóhoz. Á és én megyünk vele, a lányok maradnak a csomagokkal. Ezen a ponton merül fel bennem, hogy kauciót fejenként kérni aztán végképp nem szokás, hogy is van ez akkor pontosan? Vissza is fordulok, kérdőre vonom a szolgálatban lévő hölgyet, de ő csak bizonygatja hogy 4000-et szeretne. Jól van, akkor menjünk, itt most nem vagyunk nyerő helyzetben, a win - win pedig nekik szemmel láthatóan nem cél. Tehát gyors váltás, majd továbbra is a lehető legszélesebb mosolyommal egyenként, minden tételt szépen külön hangsúlyozva a kezébe számolom a 4000 bahtot. Így már jó? Így már jó. Ha minden rendben van kicsekkolásnál, visszaad kétezret. Nem, akkor mégsem jó, hogyhogy csak kétezret? Hát mert egy szoba 1000. De mi kártyával akarunk fizetni, így mi. Ja, akkor ezt most megtesszük, és akkor máris csak 2000 kell, így ő. E ponton pedig már szóvá sem teszem, hogy akkor eddig miért per fő kérte a kauciót, örülök hogy végre megoldódott a sztori, és lezuhanyozhatunk így több mint egy nap utazás, valamint a 30 fokban, totál felöltözve való kóválygás után.

Gyors zuhany tehát, és irány a város, ma estére még terveztünk egy kis hajókázást, hogy lássuk a kivilágított Wat Arunt, valamint Á&E kívánságára a Pat Pongot (nevezzük talán éjszakai piacnak) terveztük felkeresni. Ez K napja, tulajdonképpen az ő kedvéért jöttünk ide, ő rakta össze a programot is, ő navigál tehát. És itt kezdődnek a nehézségek ;o)

Első körben nem sikerül megtalálni a Chao Prayát, pedig nem olyan kis folyócska, és elvileg közel is van. Biztos az az oka, hogy ahogy kiléptünk, természetesen rögtön beszédültünk az első 7/11-be, ott pedig belekapaszkodtunk egy 0,63-as Changba, ami K esetében az ezen az éghajlaton szokásos gyorsasággal meg is tette a hatását. Előbb utóbb azért mégiscsak kilyukadunk a partján, hamarosan meg is találjuk a hajóállomást, ami meglepetésünkre zárva. Ugyan este 11 körül jár már az idő, de K váltig állítja, hogy utánanézett, a hajó 3-ig jár. Nos igen, ami tény az tény, a tények pedig makacs dolgok, valóban 3-ig, a figyelmét csupán két kis, jelentéktelennek tűnő, ámbár e kontextusban mégsem annyira annak tekinthető betű kerülte el, melyek a 3-as szám után álltak. Először egy p, majd rögtön utána egy m ;o)

Hajókázás így tehát ma már nem lesz, keressünk csak alternatív megoldást, mondjuk egy taxi képében. A környék tele tuk-tukokkal, K gondol egyet, leszólítja a legközelebbit, akitől rögtön olyan árat hall, amit elsőre nem hisz el, és kivételesen nem azért mert olyan magas. Emlékeinkben ugyanis az élt 4 évvel ezelőttről, hogy a tuk-tuk aránytalanul drága, még a taxi is olcsóbb. Na most erre éppen úgy tűnik, hogy ez valamiért már nem igazán így van, így gyors megállapodás születik, bepréseljük magunkat mind a négyen, és máris robogunk a Pat Pong felé. Útközben barikádok, páncélozott csapatszállító harcjárművek, a pár nappal ezelőtt, a kormányellenes tüntetők és rendfenntartók közötti összecsapások nyomai. Mindenkit megnyugtatandó, ennél sokkal többet szerencsére végig nem érzékeltünk az egészből. Majd fél óra mire odaérünk, ehhez a képest a 150 bahtos viteldíj még thai viszonylatban is nevetséges semmiségnek tűnik.

Bolyongunk egy kicsit a piacon, amit itt nem árulnak, az nem is létezik. Viszont későre jár már, ideje lenne enni is valamit, Az első ötlet az, hogy menjünk inkább vissza, és majd a Khao San környékén, ámde végigérve az utcán feltűnik néhány ételkészítő kocsi, valamint isteni illatok csapják meg az orrunk. K sürög forog, innen két pad thai, onnan egy tom yum leves már rendelődik is. Á, de méginkább E számára ez új, egyelőre hitetlenül csóválják a fejüket, hogy hogy lehet egy ilyen helyen enni, de rövid bizonygatás után ők is bevállalnak egy-egy pad thait. Egyszerűen isteni, ellenben hihetetlenül erős, a könnyünk is folyik tőle, az a kategória, ami háromszor csíp. De kétszer egészen biztosan, ezt volt szerencsém tapasztalni is, a harmadikat már nem, lévén bele szerencsére nem léptem ;o) A végén aztán a tom yum mintegy felét sikeresen részben az asztalra, részben Á ölébe öntöm, úgy látszik a Chang nem csak K esetében meg a hatását.

Vacsora után már tényleg irány haza, késő van, már 1 óra is elmúlt, és holnap sűrű nap lesz, azért aludni is kellene valamennyit. K már úgy alkuszik a tuk-tukosokkal, mintha mindig ezt csinálta volna. Még egy kis séta a Khao San-on, aztán számunkra véget is ér a nap, ezennel pedig ez a bejegyzés is.

Folyt köv talán holnap, feltéve hogy a szerzőtársam összekapja magát ;o)